Az emberekhez képest a lovaknak nincs szükségük túl sok alvásra. Velünk ellentétben még alvás közben is kissé fülelnek, figyelik környezetüket. Nem szükséges őket percekig ébresztgetni, hiszen a legkisebb gyanús zaj is elég ahhoz számukra, hogy azonnal felriadjanak. A vadon élő lovak ilyenkor villámgyorsan elvágtatnak, hogy elmeneküljenek az esetleges ragadozóktól, támadóktól. Ahhoz, hogy gyorsan el tudjanak menekülni, állva is kell tudniuk aludni. Elsősorban azok az öreg, beteg, sérült lovak alszanak így, amelyeknek már túl sok nehézséget (és így sok időt is) jelentene a felállás. Ezzel szemben a fiatal, virgonc lovak inkább fekve alszanak. A kiscsikóknak – akárcsak a kisgyerekeknek is – igen nagy az alvásszükségletük.
Azonban sohasem fordulhat elő, hogy egy ménesen belül valamennyi állat egyszerre aludjon. Közülük legalább egy ló éberen és gondosan figyeli a környéket, hogy a legkisebb veszély jelére riaszthassa a ménes többi tagját. Az egészséges, fiatal lovak villámgyorsan fel tudnak kelni. Először a mellső részüket emelik fel, azután a magasba lökik a hátsó felüket is. |